Új "betegség" - régi gyógymód (1. rész)

Ön beleszédül a hírek vagy a műszaki adatok forgatagába, döbbent tehetetlenséggel szemléli az adóívet, összerándul a gyomra, mert fogalma sincs miről vitatkoznak a társaságban, de azt hazudja, hogy végigolvasta az asztalán érintetlenül heverő ezeroldalas tanulmányt. Ne aggódjon, ezzel egyáltalán nincs egyedül, ezrek sőt milliók osztoznak szenvedéseiben. Valamennyien az "információs szorongás áldozatai vagyunk". Legalábbis ezt mondja Richard Saul Wurman, aki a téma szakértőjének vallja magát, és könyvében enyhülést is kínál. Az amerikai építész ugyanis felcsapott "információ-építésznek" és nagy jövőt jósol az általa kezdeményezett "iparágnak".

Ha azon tépelődünk, hogy a szomszéd milyen könnyedén megjavítja a biciklit, ami számunkra képtelenségnek tűnik; ha tiszteletteljes borzadállyal figyeljük, ahogy mások  pillanatok alatt beprogramozzák a képmagnót; ha lelkesen bólogatunk, amikor szakértelemmel méltatják a vaskos kötetet, amelyet kézbe sem veszünk, mert úgysem értjük; ha azt érezzük, hogy nincs tovább, agyonnyom az adatözön, akkor vitán felül ,,információs szorongás,, gyötör. Az információrobbanás korában ez a legújabb civilizációs betegség, amely hazudozó, szégyenkező tömeggé gyúrja az embereket, mert félnek bevallani, hogy valamit nem tudnak vagy nem értenek.

A bőbeszédű amerikai szerző szerint mindez abból adódik, hogy a társadalom megköveteli az ,,általános tájékozottságot,, s már az iskola is azt sulykolja, hogy elegánsabb "tudni" és a kérdésekre felelni, mint kérdezni; hogy minél hosszabb egy jelentés, annál többet mond. Pedig az információk áradatának jelentős része voltaképpen csak felesleges adat.

Richard Saul Wurman elismeri ugyan, hogy az általa ajánlott gyógyír egyáltalán nem különleges, könyve tele van ismert dolgokkal, de azzal érvel, hogy ha az ember nyomtatásban olvassa, akkor könnyebben ki meri mondani hangosan, amit gondol, amit érez. Néhány példa a ,,köznapian józan,, tanácsokra:

"Aszaljuk" néhány hétig a folyóiratokat, és ha már kellő mennyiség összegyűlt, tépkedjük ki az érdekes cikkeket. A mottó: a kisebb kupac kevésbé nyomasztó, könnyebb nekiesni az olvasásnak.

Más: gondosan jegyezzük meg (és fel) a gyakorta hallott kifejezéseket, amelyeket naponta használunk, anélkül, hogy tisztában lennénk pontos értelmükkel (szakzsargon, gazdasági mutatók, vagy akár földrengési skálák), és azután lassan - egyenként - derítsük ki és jegyezzük meg jelentésüket. (folyt.)